Bejegyzések

2.rész - Könyörgés

Kép
Folytogatja  nyakad  számtalan gyűlölet, a harag és a szenvedés. Ebben a csendes éjszakában békésen megpróbálod magad eltemetni. Senki sem fogja meg a kezed. Elfordulnak tőled. A szavaidat és a gondolataidat is kiforgatták, emiatt is sokat sírtál. Miért voltál bezárva egy útvesztőbe? Bízz, bízz önmagadban!  Tükör, mely visszatükröződik feketén-fehéren a szemedben. Talán gyenge vagyok, de a végsőkig meg tudlak vigasztalni! Hogy tudják gátolni a szabadságod? Hiszek enned, bátorságot veszek és átölellek.  Szavak nélkül hunyd le a szemed. Kérlek, adj bátorságot, szeretetet és bölcsességet! Kérlek, bocsájtsd meg a gonosz bűneimet! Meg tudod? Kérlek, adj bátorságot, szeretetet és bölcsességet! Nekem, a fényhez! Így talán képes leszek lélegezni...Így talán támaszkodhatok valamire és tovább élhetek! Kérlek vezess engem, engem, akinek ereje fogytán van.  Miután Hoseok elhagyta a házat, kimerészkedtem a nappaliba, ahol apám a fejét az arcába rejtve ült, válla remeget...

1.rész - Lélegzet

Kép
Végy egy nagy levegőt, hogy mindkét tüdőd fájjon.  Csak amíg egy kicsit el nem kezd fájni. Fújj ki annál is többet, addig, ameddig úgy érzed nem maradt benned semmi.  Nincs semmi baj, ha nem kapsz levegőt. Senki sem fog hibáztatni. Rendben van, ha egyszer-kétszer elhibázol valamit, mindenkivel megtörténhet. Azt mondom, semmi baj, bár ezek csak vigasztaló szavak.  Úgy érzem, hogy megtaláltam az igazit. Jung Hoseok számomra a mindenség, akiért bármit, de komolyan, bármit megtennék! Még meg is ölném magam érte! Az iránta érzett szerelmem az egész eddigi életem folyamán az egyetlen dolog, ami erős. Mivel, én nem vagyok az. A legrosszabb tulajdonságom a sok önkritika. Nem bírom magam elfogadni úgy, ahogy vagyok - ám mások sem. Még a tinédzser koromat élem, így nyilvánvaló, hogy nyaggatnak az iskola falai között. De még ha csak ott lenne ez! Sajnálatos módon ez nem így van. - Park! – kiabál rám a tanárom, utálattal a hangjában; mint mindig. Felkapom a fejem, a tanárúr sz...