2.rész - Könyörgés
Folytogatja nyakad számtalan gyűlölet, a harag és a szenvedés. Ebben a csendes éjszakában békésen megpróbálod magad eltemetni. Senki sem fogja meg a kezed. Elfordulnak tőled. A szavaidat és a gondolataidat is kiforgatták, emiatt is sokat sírtál. Miért voltál bezárva egy útvesztőbe? Bízz, bízz önmagadban! Tükör, mely visszatükröződik feketén-fehéren a szemedben. Talán gyenge vagyok, de a végsőkig meg tudlak vigasztalni! Hogy tudják gátolni a szabadságod? Hiszek enned, bátorságot veszek és átölellek. Szavak nélkül hunyd le a szemed. Kérlek, adj bátorságot, szeretetet és bölcsességet! Kérlek, bocsájtsd meg a gonosz bűneimet! Meg tudod? Kérlek, adj bátorságot, szeretetet és bölcsességet! Nekem, a fényhez! Így talán képes leszek lélegezni...Így talán támaszkodhatok valamire és tovább élhetek! Kérlek vezess engem, engem, akinek ereje fogytán van. Miután Hoseok elhagyta a házat, kimerészkedtem a nappaliba, ahol apám a fejét az arcába rejtve ült, válla remeget...