2.rész - Könyörgés

Folytogatja  nyakad  számtalan gyűlölet, a harag és a szenvedés. Ebben a csendes éjszakában békésen megpróbálod magad eltemetni. Senki sem fogja meg a kezed. Elfordulnak tőled.
A szavaidat és a gondolataidat is kiforgatták, emiatt is sokat sírtál. Miért voltál bezárva egy útvesztőbe? Bízz, bízz önmagadban! 
Tükör, mely visszatükröződik feketén-fehéren a szemedben. Talán gyenge vagyok, de a végsőkig meg tudlak vigasztalni! Hogy tudják gátolni a szabadságod? Hiszek enned, bátorságot veszek és átölellek. Szavak nélkül hunyd le a szemed. Kérlek, adj bátorságot, szeretetet és bölcsességet! Kérlek, bocsájtsd meg a gonosz bűneimet! Meg tudod? Kérlek, adj bátorságot, szeretetet és bölcsességet! Nekem, a fényhez! Így talán képes leszek lélegezni...Így talán támaszkodhatok valamire és tovább élhetek! Kérlek vezess engem, engem, akinek ereje fogytán van. 


Miután Hoseok elhagyta a házat, kimerészkedtem a nappaliba, ahol apám a fejét az arcába rejtve ült, válla remegett. Nem nagyon érdekelt az, hogy sír, hisz őt sem érdekelte sohasem. Apát megkerülve eljutottam a konyhába, engedve egy pohár vizet. Megfogtam a vízzel teli üvegpoharat, s elindultam vele a szobámba, hogy utána kereshessek ennek az f57-nek. Nem tudom mi lehet ez, de tök érdekesen hangzik! Bezártam az ajtót mikor beértem, hogy apa még véletlenül se tudjon bejönni, ha elszabadulnak az érzései. Lehuppantam ágyamra, majd utána kerestem ennek. Egy csoport az f57, amibe be is léptem. I want to play – ebből állt az egész; csak ezt láttam. Mit akarnak játszani? Biztos jó dolog lehet, ha ennyien ki szeretnék próbálni, így hát bepötyögtem én is: I want to play, but i don't know what is this. (Játszani szeretnék, de nem tudom mi ez.)  Csendesen figyeltem a lassan elsötétülő képernyőt, válaszra várva. Remélem nem valami nem nekem való helyen vagyok...
Hosszan zúgott a telefonom, ami azt jelezte, hogy üzenetem érkezett. A torkomban dobogó szívvel nyitottam fel a készüléken a képernyőzárat, hogy megnézhessem az üzenetet.

Anonymus001: Szia! Láttam, hogy szeretnél játszani. Én vagyok a mentorod, rendben?

A mentorom? Mi?

JM: A mentorom?

Anonymus001: Figyelj, szerintem nem tudod, hogy mire vállalkoztál. Most leírom neked, oké? Na szóval. Ez egy olyan játék, ami segít a szenvedéseden. Ötven napod van, ötven feladattal (amiket majd tőlem kapsz), érthető?


Ötven nap, ötven feladat, ami segít a szenvedésemen? Ez mégis mi lehet?

JM: Milyen feladatok?

Anonymus001: Számodra hasznos feldatok.

Nem értem ezt az embert. Milyen feladatok lehetnek számomra hasznosak?

Anonymus001: Ha elfogadod a feltételeket, akkor megadom az első feladatot :) 

El kellett gondolkodnom ezen. Elsőnek is: milyen feladatok lehetnek számomra hasznosak? Másodszor is: vajon mik a feltételek? Nem kéne ezen gondolkoznom, csak simán bele menni ebbe, nem? Hisz bármi is ez, nekem már oly' mindegy. Hoseokon kívül senki sem szeret, szóval senkit nem érdekel, hogy hogy döntök.

JM: Elfogadok mindent, csak kezdjük már ><

Anonymus001: Rendben :) Légyszíves, beleegyezés képpen vágd a kezedbe: f57.

Hogy mi a jó istent kell csinálnom? Ezek szerint... Ez egy öngyilkos játék? Igaza volt ennek a valakinek, ez tényleg hasznos számomra. Egy játékkal vethetek véget mindennek! Csak Hoseokot fogom sajnálni, hisz ő tiszta szívéből szeret engem – már ha ez így van. De remélem, hogy igen.

Anonymus001: Ja, és kérek róla képet!

Lefagyva lestem ki a fejemből, aztán cselekedtem. Végülis... Apát még az sem érdekelné, ha a szeme előtt ölném meg magam, vagy valami ilyesmi. A konyhában kerestem valami éles kést, hogy minél könnyebb legyen bele karcolnom a kezembe, amit kell. Kiterveztem, hogy hol ejtem meg a vágásokat, és neki kezdtem.
Hozzá érintettem a vágóeszköz élét a bőrömhöz, majd egy aprót tolva rajta hatoltam át bőrömön, meghúzva az „f” betűt. Forró vérem kiserkent az átvágott eremből, végig folyva karomon, s a padlón landolva. Nem fájt. Egyáltalán nem, sőt! Nem is éreztem semmit, csak az akaratot, hogy én ezt szeretném. Hogy bántani akarom magam; meg szeretnék halni. Véget vetni a több éve tartó keserű életemnek, ha kell, ezzel a játékkal, csak legyen vége! Szeretnék az i-re pontot rakni! Az „f” után következett az „57” is, amit már gyors mozdulatokkal vágtam kezembe, a vágásokkal néhány eremet, így a kelleténél is több vörös folyadék borította be végtagomat. Letörölgettem magam a konyharuhával, majd csak simán vissza akasztottam a helyére, had vegye apa észre, hogy mit tettem.

Vissza ballagtam a szobámba, és lefényképeztem a sebemet. Többet is csináltam, majd kiválasztottam a legjobbat és elküldtem. Pár másodperc múlva jött is a válasz. 

Anonymus001: Szép munka! Holnap jelentkezek a következővel! 

JM: Már várom :)

Erre már semmit nem válaszolt, így inkább bebújtam az ágyamba, miután minden villanyt lekapcsoltam. 

Mit fog tenni Hoseok, ha én nem leszek? – csak ez az egy kérdés keringett a fejemben, és nem tudtam miatta álomra hajtani a fejem. Szomorú lesz? Biztosan, ha szeret. És hiányozni is fogok neki. De egy ember miatt fogjam magam vissza? Egy ember miatt éljek? Bár... Miatta kéne. Hisz ő a másik felem; a reményem és az angyalom. Aki mindig  megvéd, és mindig kitart mellettem. De én már nem bírom ezt! Mindenki csak a hibát keresi bennem, és így semmiben sem találom meg az értelmet, főleg nem az életemben. Mindenhol ott lebeg az a bizonyos kérdőjel, és néha már azt sem tudom, hogy mikor mit gondoljak. Hogy, most azt kéne gondolnom, hogy én vagyok a hibás? Vagy mások? Na igen, egyfolytában emiatt kattognak a kerekek a fejemben. És Hoseok miatt is. Kezd egyre rosszabb lenni, egyre jobban lázad, szinte mindenki ellen. Mostanában a kapcsolatunk csak a testi érintkezésről szól, másról nem is. Ám ezt betudhatjuk a hormonoknak is, nem? Hiszek abban, hogy nem azért történik ez, mert a hátam mögött mással van. Csak néha kételkedek, és ez normális. Egy rendes kapcsolatban kételyek közt kell élni!